A pszichoterápia nem feltétel nélküli pozitív támogatás, bár szükség esetén ez is benne van. Nem is folyamatos bátorítás és gondoskodás jelent, mivel a szakember kérdésekkel időnként felkavarhatja a pácienst, és időnként olyan dolgokat mond, amivel a páciens nem feltétlenül ért egyet. Fontos a bizalom a szakember iránt. Nem is tanácsadás. Általában az egész környezetünk tele van tanácsokkal, hogyan kellene élni az életet. Gyakran, amikor problémáink vannak, mindenki úgy érzi, hogy úgy tud segíteni, ha tanácsot ad. Pedig ezekben a nagyon nehéz helyzetekben talán az az utolsó dolog, amire szükségünk lehet. Ezzel szemben a pszichoterápia segíthet felismerni a belső konfliktusainkat, választ adhat arra, mik az igazi erősségeink és gyengeségeink. A pszichoterápia során a szakembernek nem kell megmondania, hogy mit tegyen a páciens a félelmeivel és a szorongásával. E folyamat során a páciens kezd tudatosabb lenni azzal kapcsolatosan mi is történik benne, körülötte. Ezáltal képes lesz eldönteni, hogy számára mi a legmegfelelőbb, leghelyesebb lépés. Természetesen a tanácsadásnak is van helye, ha erre szerződik a páciens és a terapeutája, azonban ez esetben sem a konkrét tanácsot kell érteni ez alatt. (részletesebben lásd: pszichológiai tanácsadás).

Tehát röviden a pszichoterápiát végző szakember nem mindent tudó guru, nem is tökéletes ember, nem tanár, nem nevelő, nem az ember fejébe belelátó mágus, nem képes senkit megváltoztatni, nem tiszte moralizálni, ítéletet mondani senki felett!